Történetünk

Egymást megérdemeljük. Értékesebb közösséggé akkor válunk, ha mindenki személyesen is fejlődik és másokkal együtt képes az emberi életminőséget szolgálni. Kölcsönös felelősséggel állunk egymás mellett. Kérdéseinkre sokféle válasz adható; egyéni és közösségi tapasztalataink, terveink közlése révén tudásunk gyarapodhat. A veszélyt jelentő események kivédése részben lehetséges, de a veszély lehetőségének megszüntetésére nincs módunk. – Feladataink, problémáink, kérdéseink, kéréseink, ismereteink, tapasztalataink, élményeink végnélküli teendők forrásai. Folyamatos figyelem szükséges a nem kívánatos események elkerülésére és az elérhető fejlettebb, jobb elérésére, még mielőtt korrekciókra, gyógyító beavatkozásokra, képességet visszaállító beavatkozásokra kerülne sor.

Mind tapasztalataink, mind előrelátásunk, mind belátásunk révén van módunk a veszélyek felismerésére és a fejlődés útjainak bejárására lehetőségeink, energiánk, időnk, tudásunk függvényében. - Például látnunk kell, hogy a diábolikus szerek listája hosszú. 70 évvel ezelőtt kellett ’a hallgatást megtörni’ (I. szakasz) ezügyben, azután legalább negyed század telt még el a ’figyelem megnövekedéséig’ (II. szakasz), és csak miután globális szinten is észbe kapott az emberiség, akkor igyekezett ’szerteágazó, intézményesülő törekvésekkel’ megfelelni az új követelményeknek (III. szakasz). Számtalan helyi és kevesebb nemzetközi program alakult, ellátóhelyek, gyógyító kezdeményezések láttak napvilágot, országok tanultak egymástól és egymás összeállított tudásanyagát vették át kölcsönösen, azokat alkalmazták, adaptálták. A kezdeti hozzáértési szint általában kialakult, az intézmények saját programjaikba bevették a megelőzési tevékenységet, vagy éppen erre a tevékenységre álltak át. A megelőzés alig tudta meghaladni a hagyományos ’hibát, bajt, betegséget elkerülni’ felfogást. A megelőzés lényegét éppen a fejlesztés, a kibontakozás támogatása jelenti, amikor a személy valamely dolog, esemény, objektiváció, folyamat megvalósítása érdekében cselekszik úgy, hogy a dolgok természetének és rendeltetésének megfelelően az egyetemes jó munkása, cselekvő, alkotó ember legyen. A megelőzés kreatív tevékenység. – A kultúrák eltérő sikerrel keresték a megoldásokat. Saját eredményeire is támaszkodhat minden kultúra, de más kultúráktól is tanulnunk kell.

Az országos tevékenység számára olyan új feladatot jelent a prevenció, amelynek ellátására nem alakultak ki megbízható működésű, egymással kapcsolatot tartó szakmai hátterek, nincs kellőképpen képzett professzionális személyi foglalkoztatás, nincs a figyelembe vehető szempontrendszer alkalmazására kellő jogi, gazdasági megalapozás és a hatásgyakorláshoz nem áll rugalmas időkeret rendelkezésre, az igazgatási folyamatok nem tartósak, a jogi alapok nem illeszkednek egységes keretbe. Mindezek eredőjeként a megelőző tevékenység időleges eredményei sem váltak fenntarthatóvá, ugyanakkor a meglévő intézmények rövidtávú profilváltása, összehangoltságának részlegessége, szakmai bizonytalanságai még ma sem teszik fenntarthatóvá az ország egészére érvényesülő preventív hatásgyakorlást.

A fenntarthatóságot garantáló funkciók együttes érvényesülése nélkül a tevékenységben résztvevők nem tudnak olyan közös munkát végezni, melyben a közös cél elérésének kezdeti szándéka megmaradna, hiába értékesek a tartalmak külön-külön, a szétaprózódó, idővel lassan elkülönülő érdekek a közös folyamatot megszüntetik. Bármely nagy publicitást elérő program, még ha teljeskörű hozzáférésre ad is lehetőséget, még ha nagy lendületű önkéntes együttműködésre épül is, magára maradva idővel csupán kezdeményezéssé válik, és eredményeinek továbbvitelére újabb, további figyelemráfordítás, újabb kezdeményezés szükséges.

Így volt ez a 90-es évektől kezdve mindegyik országos program, minisztériumi kezdeményezés, minden mozgalom, csoportos és egyéni törekvés esetében, számtalan közösségi szerveződésnél, szervezeti egységnél, alapítványnál. „Átmeneti évtizedek tapasztalatokat felhalmozó időszakának” (IV. szakasz) nevezhetjük ezt a szakaszt, melyet a magyarországi megelőzéssel kapcsolatos események negyedik szakaszának tekintünk. - Figyelemmel kísérve az I. és II. szakaszt, és a III. és IV. szakasz eseményeit átélve munkacsoportunk innovációs szándéka érettebbé vált. Munkaanyagként elkészült az elmúlt 35 év (1990-2025.) eseményeit áttekintő összefoglaló tanulmányunk, és cikkekben publikáltuk a „humán innovációt” jelentő munkatervünket, melyben mind a ’professzionális preventorok képzését’ mind a fenntartható preventív tevékenységet garantáló ’Preventor Intézet’ funkcionális tervét kifejtettük. A Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődési Bizottsága munkánkat megismerte, támogatásáról írásban is biztosította 2025/6-ban. – Ezen kezdeti lépéseket követően tervezzük az intézmény létrehozását, az intézményi kapcsolatok folyamatos kialakítását és a működés jogi stabilizálását saját helyünkön. A preventív tevékenység hazai története rámutatott, hogy egységes jogi keretek hozzárendelése adja meg annak lehetőségét, hogy minden társadalmi résztvevő megtalálja a maga helyét és az életminőség érdekében szükséges szinergikus működés közös útját.

’Innovációs Munkacsoportunknak’ valamint a velünk együttműködő szélesebb szakmai kör tagjainak az évenkénti konferenciánkra készült tanulmányait könyvsorozatban és digitális felületen jelentetjük meg. Honlapunkon ezekhez az anyagokhoz hozzáférést biztosítunk mások számára is. – Akkreditált képzésünket a magyar képzési rendszerben helyezzük el. Az akkreditált tudásanyagot folyamatosan frissítjük, a nemzetközi szakmai fejlődéssel igyekszünk lépést tartani, és magunk is kreatív fejlesztői vagyunk programjainknak. Munkánkkal szeretnénk hozzájárulni a fenntartható preventív tevékenység biztosításához.