Segítő szakpreventor

Lépések

1. Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy segítségre szorul. A segítő lehet a kérő által megszólított vagy a egy másik személyt megszólító is. Felfogásunk szerint aki segít, nem csak ad másoknak, hanem maga is részesedik a megsegített személy által adhatóból. A segítés két irányú folyamatot jelent. – Nem általában segítünk, hanem konkrétan, a tennivalókat azonosítva. Felkészült ember képes a tények helyes megítélésére, mely a jeleken, adatokon, információkonk túl feltételezi a kiindulási helyzet megértését, illetve helyes megítélését.

2.A feladatok felismerése nem pillanatnyi észrevétel eredménye. A tevékenység típusának azonosítása konkrét tennivalókat jelent, a lehetőségek között döntésre van szükség. A segítő a helyzet megismerése után juthat el a feladat teljesebb megismerésére. A kommunikáció elengedhetetlen a folyamatban, melynek első lépése a másik meghallgatása, azután következhet a legkisebb tett, az érvelés, a jóakarat éreztetése, a bizalom elnyerése. A segítséget elfogadó személy kommunikációja feltárja, hogy mit fogad szívesen és mit utasít el a segítés folyamatában. Más teendőnk adódik a problémák megoldásakor, más a kérések teljesítésekor, más a kérdések megválaszolásakor, más az informáláskor, tapasztalatokhoz, élményekhez juttatáskor. A segítés során különböző mértékben bevonódunk a másik személy ügyeibe. A segítés folyamatában dilemmák egész során kell felülkerekednünk. Végül a segítés egy részeiben lezáródó folyamat, amelyet eredmények minősítenek.

3. A tényleges helyzet megismerése nem az elméleti ismeretek valóságra való ráerőltetése. Éppen fordítva! Az elméletet valójában a valóságnak megfelelően változtatnunk kell, ha arra szükség van. Márpedig minden eset más. Nincs két egyforma eljárás, minden esetben kreatív módon kell eljárnunk. Ha az állapot nagyon hasonló, a szituáció már biztosan nagyon sokféle lehet és a tipikus események szinte sohasem valósulnak meg. A jog ismeri ezeket a tényeket, de a tipikus esetek, a normaként kezelt jelenségek sohasem kizárólagos érvényűek.

4. A valóságos segítségnyújtási helyzet felismerését a gyakorlat hozza meg. Minden ember más bánásmóddal közelíthető és érhető el. Néha elegendő saját tevékenységi készletünket és a másik fél elfogadó szándékát alapul venni, de szükségünk lehet másoktól átvett módszerekre, eszközök használatára, nem szokványos formák alkalmazására. Döntéseink a szükségletek felismerésén túl a másik személy igényeit, hozzáállását, kapcsolatait, értékválasztását is figyelembe kell hogy vegye. Ezeket nem lehet előre kitalálni. Önismeretünk mások megismerésében is segítségünkre van. A célok megtalálásában a figyelemnek, a szándékok felismerésében van nagy szerepe a segítés folyamatában. A cselekvés során kialakuló eredménynek ki kell állnia a közösség próbáját, nem tekinthető észszerűnek a céltalan várakozás valamely véletlen eseményre, a megbizonyosodás vélt jeleire. A magára maradt elhagyott ember sodródásának megállítása és kilátástalanságból való kiemelése hősies, választott feladatvállalás lehet.

5. Nem az erőlködés, a hirtelen nekifutás éri el a szükséges eredményt. Az integráló tevékenység szintjét tudatos választás képes kijelölni. A személy felelős döntései egészen eltérőek az eseményszintek szerint, más-más szerephez, státushoz, kompetenciához tartoznak, ennek megfelelően a tárgyi, objektivációs, eseményhez kapcsolódó követelmények mellett a szintek jogi szabályozása és a lehetséges utak megválasztása együttesen lesz a hatásgyakorlás eseményének a kulcsa.

6. A mesterpreventor végzettsége szerint szerzi meg a szakpreventori kompetenciát. Az általa tervezett tevékenység több szakterület bevonásával együtt már több szakember együttesének munkáját jelenti. A praxisterületek kompetenciáinak egymást kisegítő alkalmazása jelentős eredményt ígér.

7. Valakinek el kell készíteni az együttes hatásgyakorlás folyamatát. Ez egyrészt szakmai tartalmak, másrészt időtartamok illesztését is jelenti. A szakpreventorok mindegyikének egyet kell érteni az elkészített tervvel. A terv integrációs szintre, tranzakciókra, időtartamokra, hatásgyakorló személyekre vonatkozik. Ezt az összerendezett eseménysort az LTTN (Level - Time - Tranzaktion – Network) modell teljesíti.

8. Szakterületek együttműködéséhez kulcsfontosságú a nyelvi kommunikáció sikere. Minden kontextust nem tudunk figyelembe venni, lehetőségünk van azonban a legfontosabbnak ítélhető viszonyok kiemelésére. A prevenció saját nyelve és kommunikációs formái jelenleg is formálódnak. Adott esetben szerepet kap a történeti megközelítés, a reflexió szubjektív természete, az alkalmazott metaelvek különbsége, a pragmák eltérései. Ezek szerepe nem elhanyagolható, az egyetértés fokát befolyásolja, vagy meg is szünteti

9. Többféle tervet lehet készíteni adott esemény kapcsán aszerint is, hogy milyen cél elérésére törekszünk. A lehetséges célok elérési útja sem egyforma, tehát alternatívák jelennek meg a terv készítésének időszakában. A választott alternatíva priorizált szempontokhoz is igazodik. Szükség van a lehetséges tervek mérlegelésére, megvitatására adott esetben.

10. A priorizált folyamatterv tranzakciói személyes hatásra jönnek létre. A végrehajtó személyek aktuális állapota, kedve, figyelme beépül a megvalósításba, ezért a tervnek a kivitelezése további személyes tényezőktől is függ, amelyeket előre nem tudunk tévedés és eltérés nélkül számításba venni.

11. A sztochasztikus jelleg jelentős mértékben függ az időtényezőtől. Az oksági láncolatok figyelembevétele mellett folyamatos szempont kell hogy legyen az időablakok illesztése, váratlan tartalma. A nagyon szigorú terv könnyen válik megvalósíthatatlanná.

12. Minthogy a segítő-szakpreventor kívülről érkezik a szituációba, a korábbi helyzetben meglévő viszonyokhoz alkalmazkodik. Őelőtte már valaki a szituációból megnevezhető. A hatásgyakorlás érdekében a segítő személy cselekszik, felelőssé válik abban, amiben változást hoz létre. Személyében megjelölhető a tevékenység felelőse.

13. A segítő személy másokkal való együttműködésében nem lesz automatikusan a munkacsoport vezetője minden szituációban. Külső folyamatvezető, vagy a team közös megállapodása szerint lesz irányító valamelyik tag a munkacsapatból.

A segítő preventorok tennivalója olyan eszközök használatát is igényli, amelyet nekik is újként kell kezelni. A legegyszerűbb, azaz a legkevésbé szervezett segítő helyzetekben kell egyedül helytállniuk. A technikai felkészítés, valamint a kommunikatív képesség fejlesztése, a cselekvőkészség növelése hangsúlyos része a képzésnek.

A segítő-szakpreventor képzésének tanterve más helyen szerepel. Helye: akkreditációs leírások.